A motivációvesztés az egyik leggyakoribb munkahelyváltási ok. Azt gondolom szinte minden ember megtapasztalta már milyen az, amikor elveszti valamivel kapcsolatosan a motivációját. Éppen ezért azt is tudja mindenki, hogy ez egy kezelhető dolog, nem kell tragédiaként tekinteni rá. Az viszont, hogy ki milyen módon oldja meg a helyzetet, nagyban függ attól is, hogy mennyire tudatosan teszi azt.
A címben feltett kérdés, talán napjaink egyik legnépszerűbb és legtöbbet fejtegetett témája. Ennek ellenére még mindig nagyon sok olyan munkavállaló van, aki nem képes megteremteni a megfelelő harmóniát életében. Ez első sorban nem a munkavállalói oldal hibája, sokkal inkább a munkaadó cégeket lehet felelősségre vonni. Ennek ellenére nem tehetetlen a munkavállaló sem, csak okosan kell kijátszania lapjait.
Manapság már ritka az, hogy egy szakember a teljes karrierjét egy cég kötelékében töltse, bár nem is olyan régen ez még teljesen normális munkavállalói tendencia volt. Bár nem szeretek a generációs különbségekkel példálózni (mert nagy részükkel nem értek egyet), az mindenképpen kimutatható, hogy azok a szakemberek, akik 20+ évvel ezelőtt kezdték pályafutásukat, jóval röghöz kötöttebb karriert tudhatnak magukénak, mint később született embertársaik.
Arról nagyon sok írás született már, hogy milyen egy jó önéletrajz, milyen platformokon érdemes állást keresni, illetve hogy miként kell jól szerepelni egy állásinterjún. Amiről ritkábban esik szó az a személyiség. Talán ez azért lehet, mert ez egy erősen szubjektív és némiképp érzékeny téma. Annyit mindenképpen fontos leszögezni, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz személyiség. Az ember ennél a fekete-fehér álláspontnál jóval összetettebb.
Manapság már rengeteg karrier-tanácsadó, illetve coach van a piacon. Egyáltalán nem könnyű eligazodnia egy laikusnak a témában, pedig fontos, hogy aki ilyen fajta szolgáltatást szeretne igénybe venni tisztában legyen vele, hogy mi alapján döntsön.
A nagyobb változtatásokat mindenki szereti valamilyen jeles dátumhoz kötni. Ha január elsejéről van szó, egész biztos, hogy majdnem mindenkinek van valamilyen újévi fogadalma. „Nyárig bombaformába lendülök”, „Belekezdek egy új hobbiba, amire mindig is vágytam”, „Idén végre félre fogok tenni annyi pénzt, ami elég, hogy megvalósítsam az álomnyaralásom”.
A munkahely váltás éppúgy lehet újévi fogadalom, mint az imént felsoroltak. Sajnos ezeknek a fogadalmaknak a nagy része már a szilveszteri bulit követően a semmibe vész.
Az élethosszig tartó tanulás fogalma már jó pár éve forog a köztudatban. Főként önmagunk folyamatos továbbképzésére utal a kifejezés, legyen az szakmai vagy hobbinkkal kapcsolatos. Nem az a lényeg, hogy miben képezi magát az ember, hanem az, hogy azt folyamatosan tegye. Aki még 10 év múlva is szeretne versenyképes cégnél, „normális” pozícióban dolgozni, annak muszáj magát szakmájában folyamatosan képeznie. Ha valaki életében nem ez a prioritás, azzal sincsen baj, azokban az esetekben is van jó módja agyunk folyamatos karbantartásának. A baj ott kezdődik, amikor valaki azzal a hozzáállással éli életét, hogy mindent tud már, amit szükséges tudnia, kifogásokkal magyarázza miért is nem tesz semmit a napi mókuskeréken kívül.
Állást keresni – ha nem munkaerőhiányos területen teszi az ember – nem könnyű feladat. Számtalan kihívás és nehézség merül fel ilyenkor, nem csak gyakorlati megvalósítás tekintetében, de mentális vonatkozásban is.
Mindenki, aki már elvesztette élete során legalább egyszer munkahelyét, egészen biztosan valamilyen szinten traumát élt át. Akár kirúgják az embert, akár rajta kívülálló okok – leépítés, csődeljárás stb.- vezetnek a munka elvesztéséhez nem könnyű feldolgozni egy ilyen szituációt.
Az emberek legnagyobb százaléka amint végre sikeresen megszerzi választott szakmájának papír kivonatát, igyekszik egy életre elfelejteni az iskolapadot és élvezi, hogy végre munkára fordíthatja idejét és energiáját. Elhelyezkedik első munkahelyén, majd évekig építi karrierjét, elveszik a mindennapok körforgásában.
Az álláskeresés elsőre bár nem hangzik túl bonyolult dolognak, mégis rengeteg apróság van, amire ha nem figyel az álláskereső, akkor bizony kudarc érheti.
Tervezni általában élvezetes és ha valaki kellően céltudatos könnyű is. De mi van akkor, ha a fentebbi folyamat elakad valamely pontján? A diploma megszerzésre kerül, de mégsem kapja meg az áhított állást a munkavállaló?
Ha megkérdeznének téged, hogy mi a fő motivációd a munkádban, mit felelnél?
Pénz? Szakmai kihívás? Megbecsültség? Egzisztenciális biztonság?
Ezek mindegyike teljesen logikus válasz lenne. Mégis mondok most valami érdekeset. Azt mondom, hogy az alap motiváltságodat nem ezek adják!
Hát akkor mégis mi más?
Mikor tetted fel utoljára magadnak ezt a kérdést? Feltetted-e már valaha?
Ha nem, akkor talán itt az ideje. Mi alapján dönti el az ember, hogy milyen szakmát választ? Családi hagyomány? Szülői nyomás? Valós érdeklődési kör? Tanárok befolyása?
Egy állásinterjúnak rengeteg buktatója lehet, de a legtöbb szituációra fel lehet előre készülni. Vegyünk most példának néhány olyan esetet, amikor egy állásinterjú mellékvágányra futhat.
Vezetőként állást keresni egyértelműen nehezebb, mint alacsonyabb beosztásban elhelyezkedni. Nem csak azért, mert alapvetően kevesebb állás kerül meghirdetésre egy bizonyos beosztási szint felett, hanem azért is mert azoknak a munkavállalóknak, akiknek több a szakmai tapasztalatuk, elértek már egy bizonyos szintet karrierjükben pontosan tudják azt, hogy milyen pozíciót, milyen munkahelyet szeretnének. Ez a két tényező egy szűkebb keresztmetszetet alkot együttesen, ami pedig megnövekedett elhelyezkedési időhöz vezethet.
A legtöbb ember olyan munkát szeretne, amit hivatásként tud megélni. Ez mégis csak a legritkább esetben tud megvalósulni. A legtöbb esetben a fiatalkori lelkesedés és álomkergetés, mókuskerékszerű mindennapokba és a havi számlák befizetésébe fullad.
Mielőtt kifejteném a fejvadászokkal való együttműködés előnyeit, érdemesnek látom tisztázni mit is takar maga a munkakör: Egy fejvadász munkája tulajdonképpen a HR-nek csak egy részterületét fedi le: toborzás és kiválasztás. A kiválasztás itt nem összekeverendő a végleges döntéshozás felelősségével. Egy fejvadász önéletrajzot szűr, interjúztat és továbbítja megbízó munkaadó cég felé az általa kiválasztott jelentkezőket. Természetesen egy bizonyos fokú döntéshozatal felelőssége a fejvadászon van, hiszen ha valaki elbukik egy fejvadász interjún, sosem lesz lehetősége a megbízó cégnél való személyes bemutatkozásra. A különbség egy fejvadász és egy belső oldali toborzó között érdekekben fogalmazható meg.
Túlképzettség, kor alapú diszkrimináció, polihisztor szakember – ezek a jellemzők minden álláskereső fejében megfordulnak, akiknek 10 évnél több munkatapasztalatuk van és ennek ellenére sikertelenek az álláskeresésben. Régebben előny volt, ha valakinek széles spektrumú szakértelme volt, hiszen egyben azt is jelentette, hogy komolyabb és nagyobb felelősségi körrel is megbízható munkavállalóknak minősültek. Ma már az, ha valakinek széleskörű szakmai ismeretei vannak, nem feltétlenül előny a munkaerő-piacon.
Mitől jó egy munkahely? – Erre a kérdésre úgy vélem, majdnem minden munkavállaló más- és más választ adna. Ahogyan valószínűleg arra a kérdésre is nagyon különböző válaszok születnének, hogy mitől rossz egy munkahely. Egy dologban viszont úgy gondolom, hogy egyéntől függetlenül mindenki egyetértene: mindenki szeretné, ha megbecsülnék munkáját. És itt most nem kifejezetten arról beszélek, hogy közel egy évtizedes munkaviszony után egy utalvánnyal kell honorálni a jó, vagy kiemelkedő munkavégzést.
Állást keresni, függetlenül attól, hogy milyen szakterületen teszi az ember, nem egy egyszerű dolog. A technikai részleteken túl – mint például a megfelelő önéletrajz elkészítése, állásinterjún való magabiztos szereplés – talán a legnehezebb része a folyamatnak az, ha az ember úgy érzi több a kudarcélménye, mint a sikere. Ha valaki folyamatosan hónapokon keresztül pályázik és nem jut el még interjúig sem, vagy ha el is jut, az interjún folyamatosan elbukik, nehéz megőrizni a lelkesedést, a motiváltságát.
Megkérdeztük a Karrierszerviz két tanácsadóját, mit javasolnak az álláskeresőknek vagy azoknak, akik még csak fontolgatják a váltás gondolatát. Az elmúlt közel 2 évben több mint 200 embernek segítettek közelebb jutni az új álláshoz, számtalan kérdéssel és problémával találkoztak, most néhány mondatban összegezték a legfontosabb tippeket.
Azt hiszem, így nyáron nem is lehetne aktuálisabb módon beszélgetni a kompromisszum témaköréről, mint a légkondicionálás mizériáján keresztül. Biztos vagyok benne, hogy minden irodai munkakörben dolgozó szakember élete során már legalább egyszer keveredett konfliktusba munkatársaival a hőfok szabályozás okán. Mindenkinek más a hő-háztartása, más az a hőfok, melyen kellemesen érzi magát.
Szóval meghívást kaptál az első csapatépítő eseményedre? Nagyszerű! Joggal merülhet fel azonban a kérdés, hogy mi a teendőd, mit csinálj? Nos, elsősorban természetesen próbáld meg jól érezni magad, hiszen erről szól az esemény. Nem árt azonban megfogadnod néhány jó tanácsot, hogy ne érjenek meglepetések se a csapatépítő napján, se másnap az irodában. Nézzük is őket!
Eddig még nem írtam túl sokszor öltözködés témakörében. Nem csak azért nem, mert nem ez a szakterületem (karrier tanácsadóként), hanem azért sem mert számomra elég evidens, hogy mit lehet, és mit nem lehet viselni hivatalos környezetben.
Elvárások: Felsőfokú, szakirányú végzettség!
A fenti sorokat gyakorlatilag minden második álláshirdetés szövegéből ki tudtam volna másolni. Mindegy, hogy egy cég asszisztenst keres, vagy több, mint 10 év munkatapasztalattal rendelkező szakembert. A fenti elvárási pont minden hirdetés elmaradhatatlan eleme, sőt legtöbbször a legelső felsorolt pontja.
Ahány HR-es annyi nézőpont. Minden erről szóló cikkben más információ található meg, mindenki másra esküszik. Az információk halmazában szinte eldönthetetlen, hogy mi az, amit érdemes megfogadni és mi az, amit ignorálhat az ember. Nem fogom letenni a voksom egy tuti önéletrajzírási tanács mellett sem. Ahány pályafutás, annyi féle önéletrajz lehet az optimális. Egyáltalán nem kell, hogy egy pályakezdő olyan önéletrajzzal rendelkezzen, mint egy vezető.
Aki már valaha legalább egyszer keresett állást, biztosan bosszankodott már azon, hogy semmitmondó álláshirdetések alapján kell pályázati döntését meghoznia. Cserébe az embertől elvárják, hogy fantasztikus önéletrajzzal és kísérő levéllel rendelkezzen, tökéletesen szerepeljen az interjún, kérdés nélkül írjon meg mindenféle tesztet. Annyi minimum elvárható lenne az állást hirdető cégektől, hogy szánjanak két percnél többet egy álláshirdetés megszerkesztésére. Még sincs így.
Reggelente nincs kedvem bemenni a munkahelyemre. Már előre látom, hogy megint rossz napom lesz. Nem vagyok motivált, hogy eredményes munkanapot tudjak a hátam mögött. Alig várom a hétvégét.
Az álláskeresés önmagában sem a legegyszerűbb dolgok egyike. Még nehezebb, ha az álláskereső munkavállalónak még van állása, amiből váltani szeretne. Alapvetően természetesen az a javaslatom, hogy ha csak mód van rá, állást nyílt lapokkal kezdjen el minden szakember keresni, így elkerülhető az inkorrektség. Természetesen az is érthető, ha valaki nem szeretné kockáztatni egzisztenciáját. A következő cikkben főként arról lesz szó, miként lehet állást keresni akkor, ha a munkavállaló nem szeretné munkaadója tudtára hozni bizonyos ideig váltási szándékát.
A következő szakember munkahelyváltása nem csak azért érdekes, mert az általunk nyújtott tanácsadást követően ért el sikert álláskeresésében. Története több egy egyszerű sikersztorinál – ez az emberi kitartásról és a pozitív hozzáállás erejéről szól.
Karrierépítő mesterkurzus már egy éve kerül sikerrel folyamatos megrendezésre. Amikor kialakítottuk a mesterkurzus tematikáját egy fontos célunk volt. Annyi tudást hatékonyan átadni az álláskeresés témakörében, amennyit csak képesek vagyunk 6 órás időintervallumban. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen egy olyan képzés tematikát kellett egy napba sűrítenünk, ami egyéni konzultációs igénybevételnél legalább 5 személyes találkozót szokott igényelni.
Elnyerni egy munkalehetőséget, helytállni a munkahelyen és karriert építeni három nagyon különböző dolog. Egyik sem egy egyszerű feladat, minden lépése a munkavállalásnak különböző képességeket igényel.
Az teljesen természetes, hogy ha álláskeresőként egy interjún van az ember, kérdések egész hadára kell válaszolnia. Ilyenkor nem ritkán egy rendőrségi kihallgatásra hajazó folyamaton kell keresztül mennie a szakembernek. A „kihallgatási” folyamat során sokszor nem kap lehetőséget, hogy saját kérdéseit feltegye. Jogosan merül fel, hogy mikor és milyen kérdéseket érdemes feltenni az interjúztató félnek.
Nemet tudni mondani az élet minden területén hasznos tulajdonság lehet. Nagyon sok esetben azért kerül valaki számára kényelmetlen vagy kellemetlen szituációba, mert nem tudott nemet mondani rá, pedig már előre tudta, hogy nem fogja élvezni az adott helyzetet. Ennek a kis szónak a gátja általában az, hogy legtöbbször senki nem akar megbántani másokat, senki nem akarja, hogy Ő legyen a társaság ”NEM embere”. Ez a magánéletben sem túl előnyös, de a munkahelyen egyenesen károsíthatja az egyént.
Abban egészen biztos vagyok, hogy minden munkavállaló, aki valaha keresett állást határozott véleménnyel rendelkezik a HR szakemberekről. Mivel olvasóim nagy része az álláskeresői oldalon foglal helyet, ezért ezt most nem cizellálnám. Akikről viszont ritkábban írnak és véleményeznek azok maguk az álláskeresők. A HR területen dolgozó szakemberek nagy része ódzkodik, hogy nyíltan véleményt alkosson az álláskeresőkről.
Az álláskeresők gyakran kételkednek, hogy valóban hasznos tud-e lenni egyetlen nap, hogyha már hónapok óta nem sikerül elhelyezkedniük. A sikertelen próbálkozások mögött általában ugyanazok az okok húzódnak, ugyanazokat a köröket futják a szakemberek. Rossz beidegződések, ismeretlen íratlan szabályok, homályos álláspiac és kiválasztási folyamatok.
Fizetés, bértárgyalás, béremelés, reális bérigény… Egy friss munkaerő-piaci felmérés szerint a munkavállalók csupán 46 %-a elégedett a fizetésével. Arról a felmérés nem szól, vajon reálisak-e a nagyobb bér iránti elvárásaik és mennyire tudják érvényesíteni az érdekeiket. Számtalan bizonytalanság van jelen az álláskeresést övező pénzügyek körül. A legtöbbeknek nehézséget okoz a bértárgyalás, és sokszor a munkahelyváltás útjába áll az is, hogy nem tudják, lehet-e egyáltalán többet keresni annál, mint ami a jelenlegi juttatásuk.
Már reggel nyögvenyelős az elindulás? Nem sok motivációd van a munkanapokhoz? Esetleg úgy érzed, már nem tartogat számodra kihívást a munkád? Kipróbálnád magad más területen is? És mióta dédelgeted ezeket az érzéseket? A legtöbben hónapok, esetleg évek óta tervezgetik, hogy váltani fognak, aztán valahogy mégis inkább a biztos rosszban maradnak. Most 3 olyan tippet hoztunk Neked, amivel motiválhatod saját magad a munkahelyváltásra, hogy ne csak vágyálom maradjon az új munkahely, hanem sikerüljön el is érned azt.
Erős szívverés, visszafojtott lélegzet, bizonytalanság, euforikus öröm. Most biztosan majdnem mindenki lelki szemei előtt egy szerelmespár első pár randevúja rajzolódott ki. De, ha azt mondom, hogy első nap a munkahelyen, máris más megvilágításba kerülnek a leírtak, igaz? Ugyan azt mondják, a szerelem egy semmi mással össze nem hasonlítható érzés, mégis cáfolnám ezt. Szinte minden olyan helyzet, ami új, amit vártunk, amitől sokat remélünk, hasonló érzést vált ki belőlünk. „Rózsaszín köd” bizony nem csak a szerelem területén alakulhat ki.
Az utóbbi időben karrier-tanácsadásunkat sok pénzügyi szektorban dolgozó szakember vette igénybe. Bár az állásportálokat böngészve úgy tűnik, nem kevés lehetőség közül válogathatnak az ezen a terülten keresők, azonban valójában nincsenek könnyű helyzetben, jól mutatja ezt a nagy érdeklődés a tanácsadásokra.
Több mint 10 év toborzásban eltöltött év tapasztalatai alapján van néhány olyan visszatérő hiba, amivel gyakran találkozunk. Ezek messzebbre mutatnak, mint hogy valakinek nem jól van elkészítve az önéletrajza, vagy rosszul szerepel az interjún. Két olyan hibáról írunk most nektek, amelyek a legtöbb kudarcba fulladt álláskeresési kísérlet, vagy váltási szándék gyakori okai.
Kutatások bizonyítják, hogy az újévi fogadalmak 90%-a elbukik, gyakran már februárban. Szakterületünk, az álláskeresés, karriertervezés is olyan terep, amit gyakran emlegetnek a pukkanó pezsgő mellet. „Idén új állásom lesz, idén felmondok.” Általában ugyanott buknak el ezek a fogadalmak, mint a rendszeres edzésre, egészségesebb életmódra vonatkozó kijelentések. Cikkünkben három olyan pontról írunk, amik a kudarc legfőbb okai.
Somodi Bettina és csapata csak az idei évben már több mint 100 szakember váltását támogatta. A magyar álláskeresők mentalitásáról, az álláspiaccal kapcsolatban felmerülő tévhitekről és emlékezetes történetekről beszélgettünk. Hasznos gondolatok és nézőpontok az interjúban.
Oldalunkon számtalan alkalommal kapunk elégedetlenkedő kommenteket, melyek a HR-es kollégák munkáját, szakértelmét, mi több, szakmájuk létjogosultságát kérdőjelezik meg, bírálják. Pontosan ismerjük, milyen hiányosságokkal küzd a legtöbb HR osztály, és hogy pályázóként ezeket gyakran nehéz megérteni, tolerálni. Vajon tényleg igaz, hogy sok esetben nem hozzáértő kezekbe kerül az önéletrajz? Kis túlzással tényleg egy kézben van a karrierünk? És mit tehet az álláskereső, ha jobbítani szeretne a saját helyzetén és növelné az esélyeit?
Állhatnak–e a gondolataid a sikered útjába? A kérdés költői, más sem állhat a saját utadba, mint a saját feltételezéseid, gondolatid, vagy cselekedeteid. De hogy mutatnak a feltételezések a karriered tükrében? Mik a leggyakoribb hibák, amikkel a karrier-coaching során találkozunk? Hol buknak el a legtöbben és mit tehetsz, ha változtatnál?
A Karrierszerviz szervezésében harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Karrierépítő mesterkurzus. Somodi Bettina karrier-tanácsadóval beszélgettünk arról, mire számíthatnak a részvevők, kinek szól a képzés, és hogy egyáltalán, valóban lehet-e egy napból profitálni a karrierünket illetően.
A boltokban a karácsonyi dekoráció megjelenésével egyenes arányban kezd csökkenni a munkakedved? Ahogy hűvösödik az idő, alábbhagy a motivációd, és már csak az év vége kibekkelése a célod? Úgy gondolod, az év vége felé járva semmiféle világmegváltót nem lehet csinálni, pláne nem állást váltani? Meg amúgy is, lemaradnál a céges karácsonyi buliról, jobb a békesség? Vajon tényleg reménytelen a váltás az év végén? Karrier-tanácsadói, és fejvadász nézőpontok következnek.
Kudarcba fulladnak az álláskereséseid? Neki sem mersz állni a váltásnak? Úgy gondolod, rosszul működik az álláspiac, és bármit is tehetsz, nem sikerült elhelyezkednek? Karrier-tanácsadóink már több mint 500 szakember váltását támogatták. Elmondják, mi az a 3 készség, amivel ha rendelkezel, sikeres lesz a munkahelykeresésed. Megfogadod a tanácsokat, vagy kifogásokat gyártasz?
Ha munkaerőhiány van, akkor mégis miért húzódnak el a toborzási folyamatok? Nagy szükség van a szakképzett kollégákra, de válaszra sem méltatják a pályázókat! Nehezen találni minden elvárásunkat kielégítő pozíciót! Egyik cég olyan, mint a másik! Mit számít az önéletrajzom, amikor 10 éve a piacon vagyok? Ilyen, és ehhez hasonló számtalan kérdés, háborgás jut el hozzánk. De valójában mi történik a munkaerőpiacon, ami miatt ma sokszor nehezebbnek tűnik váltani? Tényleg ennyire szörnyű a helyzet? És mit tehet a pályázó?
Elnézést érte, hogy emlékeztetünk rá, de már csak alig egy hét van vissza a nyárból. Rövidülnek a nappalok, hűvösebbek az éjszakák, és új szelek fújnak a munkaerőpiacon is. Szeptemberben rengeteg új álláslehetőség közül válogathatsz majd, de éppen ez okozza az elhelyezkedés nehézségét is. Négy tippet gyűjtöttünk össze Neked, aminek segítségével könnyebben találsz majd állást.
Túl sokrétű tapasztalat? Többféle pozíció és munkakör? Mit tehet az a szakember, akinek nem kifejezetten egy területre koncentrálódnak tapasztalatai. Valójában hátrány, amit elsőként előnynek tűnhet? Karrier-tanácsadónk naplójában erről a témáról írta meg tapasztalatai.
Te hallottál már a rejtett munkaerőpiacról? Valóban vannak olyan állások, amik nem láthatóak mindenki számára? Mit tehetünk azért, hogy kiaknázzuk az összes álláspiaci lehetőséget? Fekete öves karrierépítőknek kötelező ismeretek következnek.
A munkahelyváltás gondolatára a legtöbb embernek görcsbe ugrik a gyomra, számtalan kérdőjel jelenik meg a fejükben még akkor is, ha biztosak benne, hogy záros határidőn belül szeretnék elhagyni a jelenlegi munkahelyüket. Hogyan győzhető le a munkakeresés okozta számtalan dilemma és vajon miből fakad a bizonytalanság? Lehet-e stressz nélkül váltani, és hogyan hozhatunk olyan döntést, amit biztosan nem bánunk meg?