Az teljesen egyértelmű ebből, hogy a munkavállalók óvatosabbak, mint eddig. Meg is lehet érteni, hiszen a járvány nem csak egészségügyi, gazdasági válságot is okozott. Jelenleg pedig még a legokosabbak is csak tippelni tudnak, mikor érünk ennek a végére. Azok a cégek, amik jelenleg még stabil lábakon állnak, egyáltalán nem biztos, hogy még egy év múlva is ugyan ilyen helyzetben lesznek.
Ettől függetlenül nem biztos, hogy megéri csak azért maradni egy munkahelyen, mert az a biztosabbnak tűnő lehetőség. Egyébként is nehéz időszakot él meg mindenki. Már elérkeztünk így több, mint egy év elteltével abba a fázisba, hogy mentálisan még azoknak is nehéz kezelni a jelen helyzetet, akik egyébként eddig stabilan álltak lábukon. A home office időszaka pedig nem csak a kényelmességet hozta magával, de az elszigeteltséget is. Ilyenkor még jobban fény derül arra, hogy a munkavállaló vajon tényleg a cégét és munkakörét szereti, vagy csak a jó közösség ösztönözte a maradásra. A munkavállalói elköteleződés nem fakadhat félelemből. Márpedig sajnos a mostani helyzetben nagyon sokan félnek. Viszont mérlegre kell tenni többtényezőt is ebben a témában.
Életünk jelentős százalékát töltjük munkával. A home office pedig sokak számára egyet jelent a végtelen munkaidővel. Biztos sokak számára ismerős a „csak megnézem gyorsan még ezt az e-mailt”, „felveszem még ezt az utolsó telefont” és az ehhez hasonló mozzanatok. Ez nem feltétlenül függ össze az elköteleződéssel. A végtelen munkavégzés egyszerűen csak ösztönszerű. Ha megcsörren a telefon, vagy jön egy mail a legtöbben képtelen azt ignorálni. Ez nem egyenlő azzal, hogy valaki szereti a munkáját, így ne keverjük a dolgokat. Figyelembe véve, hogy mennyi időt is töltünk munkával, egy dolgot biztosan kijelenthetünk: teljesen mindegy milyen stabil egy munkahely, ha ott nem érzi jól magát az ember, az negatívabb következményekkel jár, mintha valaki vállalja a bizonytalanságot és esetleg belebukik. Aki jó szakember az a szakmájában fog találni más lehetőséget, jó lehetőséget. Igen, az anyagi biztonság nagyon fontos, de ha mellette az ember mentálisan tönkremegy, akkor nem ér semmit.
Az, ha valaki nem érzi jól magát a munkahelyén az élete minden területére kihat majd. Sok egyéb mellett a jövőbeli álláskeresésére is. A motiválatlanság észrevétlenül tud beférkőzni az ember életébe. Viszont, ha egyszer valaki a mélyére kerül ennek a gödörnek, onnan nagyon nehéz lesz felállnia.
Ha valaki nincs rákényszerülve a váltásra az nem kell azt jelentse, hogy nyitott sem lehet. Sőt, ez mindig a lehető legjobb helyzet, hiszen így van arra lehetősége a munkavállalónak, hogy válogasson, alaposan felmérje mi legyen karrierje következő lépése. A bizonytalanság pedig van egy rossz hírem, minden munkahelyváltás velejárója. Jelenleg semmivel sem rosszabb ebből a szempontból a helyzet. Csak azért senki ne maradjon egy munkahelyen, mert az a biztos választás.