Ezek mindegyike opció lehet. Kevesen vannak, akik azonnal, elsőre megtalálják azt a munkakört, szakmát, amit később hivatásukként tudnak megélni. Még kevesebben vannak azok, akik tényleg hivatásra lelnek munkájukban.
Egy ideális világban ennek nem így kéne működnie.
Egy ideális világban, olyan lenne az oktatási rendszer, a szülői gondoskodás, hogy minden gyermek megkapná a szükséges támogatást és eszközöket, hogy megtalálja azt a munkát, azt a hivatást, amit szívből-lélekből tud majd élete végéig végezni.
Sajnos, nem élünk ideális világban, de nem bűn az, ha valaki szeretné szeretni a munkáját. Sőt!
Jó az, ha olyan munkája van az embernek, amit tényleg szeret, amit nem csak a számlák kifizetéséért végez el – de ez gondolom mindenkinek evidens. Ami nem evidens az pedig az, hogy miként lehet valakinek hivatása a munkája. Sokan, akik nem annak élik meg a munkájukat, arra hivatkoznak, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy azzal foglalkozzon, amit szeret vagy szeretne. Mások pedig azzal védekeznek, hogy a munka számukra egyáltalán nem fontos, nem ez mozgatja az életüket, így nem is igazán érdekes, hogy mennyire szeretik azt.
Ilyenkor felmerül bennem az a kérdés, hogy mégis hogyan lehet valakinek mindegy, hogy miként éli meg a munkáját, ha életének egy jelentős százalékát a munkahelyén kell töltenie? Persze azt megértem, ha valaki nem vágyik nagy karrierre, nem szeretne szakmája csúcsán ülni. Ez teljes mértékben elfogadható.
De nem lenne jobb, ha az, amivel az ember idejének nagy részét tölti, esetleg még örömet is okozna számára? Azt gondolom, hogy a válasz erre is evidens. Nem az számít, hogy mi az a munkakör. Egy kutyakozmetikus pont lehet annyira elégedett a munkájával, mint egy ügyvezető igazgató. Nem kell karrieristának lenni ahhoz, hogy hivatást keressen és találjon az ember.
Azt viszont, mindenképpen hibás hozzáállásnak tartom, ha valaki meg sem próbál olyan munkát találni magának, amit szeret. Lehet, hogy kell hozzá némi idő és pár rossz tapasztalat, de feladni semmiképpen sem szabad.
Ez így szépen hangzik ugye? Kérdés már csak a „hogyan”.
Az út mindenki számára más. Nincsen egy varázslatos képlet, ami minden ember számára működik, de van pár lépés, amit érdemes lehet kipróbálni.
1. Legyen meg a kellő elhatározás!
Az jó, ha valaki rájön arra, hogy nem a megfelelő helyen van – szakmai életét tekintve. Ennek felismerése az első lépés. De felismerni sajnos nem elég. Ez olyan, mintha valaki elégedetlen lenne a testsúlyával, tudatában lenne annak, hogy nem érzi jól magát a bőrében, de nem kezdene el semmilyen diétát, nem kezdene sportolni. A felismerés elengedhetetlen első lépés, de ami még fontosabb, hogy változtatni csak komoly elköteleződéssel lehet. Egy diéta sem lehet sikeres, ha nem elég kitartó az ember és nem képes minden nehézség és akadály ellenére véghez vinni a célkitűzést. Az álommunka megtalálása is hasonló, ha nem nagyobb elhatározottságot igényel majd. Akadályok lesznek, ez kétségtelen. Lesznek olyanok, akik majd butaságnak tartják az ötletet, akik majd megpróbálják az embert lebeszélni a változásról. A legtöbben tartanak a változástól, többre értékelik a stabilitást, a biztonságot. Kockázatot jelent szakmát váltani. De kockázatvállalás nélkül lehetetlen változást elérni.
2. Próbálj ki több dolgot, járj nyitott szemmel!
Ha fogalmad sincs arról, hogy mi lenne a testhezálló hivatás: legyél érdeklődő. Rengeteg szakma van, biztosan találsz majd minden érdekesnek tűnő szakmáról ismertetőket, cikkeket, szakmai rendezvényeket, ahol megismerkedhetsz adott szakmák képviselőivel. Információt kell gyűjteni, így erősödhet meg a bizonyosság.
3. Kösd magad „keretek” közé – legyen egy pontos terved!
Érdemes pontos tervet készíteni, amiben lépésekre bontva építed fel a karrierváltás terveit. Ezeket a lépéseket érdemes konkrét időponthoz, meghatározott dátumokhoz kötni, így lesz egyfajta belső nyomás, hogy ne halogasd a dolgaid. A legtöbb munkakörben vannak megadott határidők, munkaidő keret, ez nem véletlen. Kezeld ezt a tervet is egy projektként, és úgy is építsd fel.
Felteszem ismét a kérdést: Szereted a munkád? Ha a válasz az, hogy nem, érdemes átgondolnod ismét, hogy mi az, amit megtehetsz annak érdekében, hogy a válasz az legyen: „Igen!”, ha mondjuk egy év múlva ugyan ezt a kérdést teszed fel önmagadnak.
Úgy érzed egyedül nem vagy képes a változtatásra? Keress fel minket és segítünk, hogy karriered, szakmai életed fellendüljön!
Egyeztetek egy időpontot ingyenes igényfelmérésre!