Nincs pótolhatatlan ember, csak olyan, aki nagyon fáj a cégnek, ha már nincs. Jó, biztos, hogy van olyan fogalom, hogy pótolhatatlan. Mondjuk tudományos területen. De átlag munkavállaló esetén bárki, aki így gondol önmagára, csak becsapja magát és jó eséllyel nagyot csattan előbb vagy utóbb. Tehát induljunk ki abból, hogy ne pótolhatatlanná akarjunk válni, az is bőven elég, ha kiemelkedően jó munkaerővé tesszük magunkat. Ez csak akkor valósítható meg, ha tényleg hivatásnak tekintjük munkánkat. Ha csak azért dolgozunk mert muszáj, akkor egészen biztos, hogy nem fogunk tudni kiemelkedőt alkotni.
Tehát az első lépés, hogy „pótolhatatlanná” tegyük magunkat az, hogy találjunk olyan munkát, melyet hivatásként tudunk majd végezni. Innen már szinte egyenes út vezet a kiválósághoz. Ezért inkább nézzük meg azt, hogy miként lehet felismerni, ha nem olyan munkát végzünk, amit meg tudunk élni hivatásunkként, és nézzük meg azt is, hogy hogyan lehet megtalálni a testhezálló szakmát.
Az, hogy nem utáljuk munkánkat nem feltétlenül jelenti azt, hogy megtaláltuk hivatásunkat. Az, aki hivatásból dolgozik nem érzi tehernek a túlórát. Folyamatosan azon agyal hogyan lehetne még jobban csinálni azt a területet, melyen dolgozik. Mit kell még megtennie, hogy még jobb lehessen szakmailag. Nem 100%-on dolgozik, hanem minimum 120%-on. Még rosszabb napjain is képes úgy lefeküdni, hogy a másnap sokkal jobb lesz majd. Nem elégszik meg az átlagos teljesítménnyel. Az, ami mások számára elégséges lenne, egy igazán elhivatott embernek szinte motiválatlanságnak hat.
Ha ezek a sorok nem pontos leírásai voltak annak, ahogyan érzel a munkáddal kapcsolatosan, akkor vagy nem a jó munkakörben, vagy nem a jó helyen vagy. Ne érezd magad ettől rosszul. Az emberek 95% (brit tudósok szerint), nem éli meg hivatásaként munkáját. Viccet félretéve, valóban több az a munkavállaló, aki nem hivatásból dolgozik, mint az, aki igen. Nehéz is megtalálni a hivatást és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki számára a karrierben keresendő. Annyi viszont biztos, hogy aki jól érzi magát a munkájában, annak az élete többi területe is jobban fog tudni működni. Hiszen a hétköznapok jelentős százalékát a munka teszi ki, és ha valaki nem elégedett, akkor minden napot szenvedésként él meg. Ezt pedig akarva-akaratlanul haza is viszi majd.
Az emberektől elvárják, hogy már tinédzser korban eldöntsék mit szeretnének egész életükben dolgozni. Azok, akik jelentkeznek felsőoktatásba, még kapnak egy pár évnyi lehetőséget, hogy megfontoltabb döntést hozhassanak, de lássuk be: a diplomások jelentős százaléka, nem abban a szakmában találta meg végül a számításait, amit tanulmányai során választott magának. Összegezve tehát látszik, egyáltalán nem könnyű hivatásra lelni.
Mi segíthet benne?
Tudatosság nagyon magas fokon. Először is, érdemes számot vetni azzal, hogy valójában mit is szeretünk csinálni. Végigvenni mondjuk egy munkahéten belül az összes feladatot, és készíteni belőlük egy szeretem és egy nem szeretem listát. Azokat a feladatokat, melyek a szeretem listára kerültek, ezt követően alaposan át kell gondolni. Milyen munkakör lehet az, melyben ezek mind megtalálhatóak és túlnyomó többséget alkotnak. A cél itt nem az, hogy minden egyes feladat, mellyel a munka során találkozunk szeretem listás legyen. Az nem lenne reális. A cél az, hogy nagyrészt olyan feladatok tegyék ki a mindennapjainkat, melyeket szeretünk csinálni.
Ha ez a lépés megvan, az még csak a folyamat első fázisa. Nem törvényszerű az, hogyha találunk egy nagyrészt olyan munkakört, melyben teljesülnek a fentebb leírtak, az egyúttal a hivatásunk is lesz.
Itt csatlakozik be a szívből csinálom lista a képletbe.
Az nagyon jó, ha eljutunk egy olyan pontig, ahol elmondhatjuk magunkról, hogy olyan munkát végzünk, melyet nagyrészt szeretünk csinálni. Ahhoz, hogy a hivatástudat meglegyen, elengedhetetlen viszont, hogy ne csak szeressük a munkánkat, hanem valóban hobbinknak is tekintsük. Szokták mondani, hogy annak a legjobb, akinek a munkája egyben a hobbija is. Ez a mondás abból fakad, hogy ha olyan munkád van, amit akár ingyen is csinálnál, csupán csak kedvtelésből, akkor egész biztos, hogy a lehető legjobb helyen vagy az életedben szakmai szempontból. Mint korábban írtam, nem mindenki számára cél az, hogy a munkában találja meg hivatását. Ez a cikk viszont most azokhoz szól, akik karrierjükben szeretnének kiteljesedni ilyen módon. Azoknak, akiknek fontos, hogy ne csak a pénzért dolgozzanak. Azoknak, akik nem akarnak minden napot egy újabb mókuskerékben töltött körfutásként megélni.
Mint azt már a cikk legelején megfogalmaztam, nincsen semmi okod arra törekedni, hogy pótolhatatlanná válj. A boldogságod és elégedettség érzésed nem ezzel függ össze. Ráadásul ez nem egy reális célkitűzés. Ha örömödet leled a munkádban és el tudod magadról mondani, hogy minden tőled telhetőt megtettél azért, hogy jó is legyél benne, akkor sosem lesz félnivalód. Megeshet, hogy elveszted majd munkahelyed, az élet már csak ilyen. De az is biztos, hogy egy még jobbat találsz majd.