Lassan véget ér a karantén, mehetek vissza dolgozni arra a helyre, amit már hónapok óta ott akarok hagyni. Jó volt, hogy nem kellett fizikálisan bent lennem, ez sokat hozzá tett ahhoz, hogy ne görcsbe rándult gyomorral keljek fel minden reggel és induljak el az irodába. Viszont a motivációm nem hogy nőtt, de nagyjából nem is létezik. A karantén alatt igyekeztem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, igyekeztem megpályázni az olyan pozíciókat, amik úgy éreztem, hogy passzolnak hozzám – és én is passzolok hozzájuk. Azonban egyetlen egy hely kivételével még csak visszajelzést sem kaptam. Semmit. Se egy e-mail, se egy telefon, még csak egy automatikus „no-reply” mailt sem.
Kérdezem én: hogy legyen így az ember motivált, hogy tekintsen a munkaadókra „potenciális” helyként, ha még ennyire sem képesek?
Mikor fogok tudni váltani? Mikor lesz lehetőségem végre olyan helyen dolgozni, ahová tényleg minden nap szívesen járok be? Mikor jutok el egyáltalán egy interjúra? Nem tudom… minden annyira bizonytalan.
Egyetlen egy pozitívumot tudok kiemelni az elmúlt két hónapból: legalább van munkám. Mert hogy egy olyan cégnél dolgozom, ami stabil, így a járványhelyzet nem érintette meg annyira a cégünk bevételét. Egy kicsikét lelkiismeret furdalásom is van amiatt, hogy én ezt a „csodás” céget itt szeretném hagyni, és már hónapok óta pályázok – de ha egyszer megfogalmazódik bennünk a váltás gondolata, onnantól kezdve nagyon nehéz lesz elhessegetni azt.
És mit tudok tenni most, hogy lassan minden visszaáll a rendes kerékvágásba?
Hát, talán egyelőre annyit, hogy nem adom fel. Beszéltem egy kedves HR-es ismerősömmel (mert igen, vannak kedves HR-esek), és ő azt mondta, hogy sok új nyitott pozíció lesz, tekintve, hogy nagyon sok embert elküldtek a karantén elején. Biztatott, hogy ne csüggedjek, menjek tovább azon az úton amit elterveztem magamnak. Azt is mondta, hogy szerinte az egész nyár nagyon dolgos lesz, hiszen sok embert kell pótolni most.
Én hiszek neki. Legalábbis megpróbálok hinni neki. Mást ebben a helyzetben nem tudok tenni. Az óriási bizonytalanság közepette nagyon sokat nem mernek váltani, hiszen ott a biztos „jó”. De 100%, hogy az a biztos munkahely tényleg jó?
Mit tudok még tenni? Csak annyit, hogy még jobban odafigyelek: kétszer átnézem az önéletrajzom mielőtt elküldeném valahova, megnézem, hogy TÉNYLEG a pozícióhoz igazítottam, és nem hagytam benne olyan információkat, ami az adott pozíciót tekintve nem releváns.
Én arra biztatnék mindenkit, aki hasonló helyzetben van mint én, hogy nehogy elveszítse a hitét, és ne adja fel az álláskeresést.
Ha bizonytalan, inkább kérje ki egy szakember, karrier-tanácsadó, HR-es barát véleményét arról, hogy mi történik most a munkaerő-piacon, mi történik a cégeknél, hogy zajlik egy kiválasztási folyamat!
Kedves Álláskeresők! Tudjuk, hogy sokan hasonló helyzetben vagytok, mint naplóbejegyzésünk írója – így ha bizonytalanok vagytok, nem tudjátok hogy ebben a kialakult helyzetben mit lehetne most tenni álláskeresőként, vagy mit kellene másképp csinálnotok, szeretnétek átlátni a folyamatokat, akkor jelentkezzetek hozzánk egy ingyenes igényfelmérésre, ahol Szonja – a karrier-tanácsadónk – elmond nektek mindent, amit tudnotok kell!
Itt tudtok jelentkezni:
Jelentkezem ingyenes igényfelmérésre!