Érdekes dolog az önismeret. Az benne a legérdekesebb, hogy a legtöbb ember nem rendelkezik vele. Teljesen jogos lenne a felvetés, miszerint ki mást ismerhetne jobban az ember, mint saját magát? A valóság viszont az, hogy az, akik vagyunk és az, akiknek hisszük magunkat két nagyon különböző dolog. Persze, ha már addig eljut az ember, hogy felismeri a tényt – hogy valójában nem ismeri magát – már jó úton halad. A legtöbb ember mégis inkább szereti homokba dugni a fejét. Az igazság néha tényleg fájdalmas lehet, és ha önismeretről beszélünk, akkor ez hatványozottan igaz állítás lehet. Szeretjük azt hinni, hogy ismerjük magunkat, mégis ha ez igaz lenne, akkor mindig jó döntéseket hoznánk, mindig a megfelelő szakmát választaná mindenki magának, mindig a megfelelő párt találná meg mindenki. Milyen jó is lenne. Nem lenne dolguk a coach-oknak. A helyzet viszont az, hogy az önismeret valójában egy út. Egy olyan út, ami egy életnyi hosszúságú. Az, hogy mit gondolunk, milyenek vagyunk nagyban függ attól, hogy mások mit gondolnak rólunk.
A család, a társadalom, a párunk – mind vetítenek ránk egy képet, amit kicsit megformázunk, összegyúrunk majd azt mondjuk: „Kész! Ez vagyok Én!” Ez alapvetően nem hibás elképzelés. Nincs olyan ember, akire ne hatna a környezete valamilyen szempontból. Az, hogy milyen emberek vagyunk, milyen értékrendet képviselünk, milyen a személyiségünk nagyban függ attól, hogy miben nőttünk fel, kik vesznek minket körül. Ez elkerülhetetlen, viszont ez a legnagyobb gátja is egyben az önismeretnek. Gondoljunk csak bele: hány olyan ember van, aki fél egyedül lenni? Önmagában az egyedüllét nem kéne, hogy ijesztő dolog legyen. Persze, az ember társas lény és nem magányosan tengeti mindennapjait. Ettől még nem indokolt a félelem, amit sok ember az egyedüllét során tapasztal.
Akkor mégis mi az oka a félelemnek?
Pontosan az eddig taglalt önismeret hiánya. Ugyanis az, ha az ember hosszabb időre egyedül marad, azt is jelenti egyben, hogy nincs választása kénytelen lesz gondolkodni. Nem mások fogják meghatározni innentől kezdve, hogy mit gondol vagy érez, hanem önmagának kell ezt kitalálnia. Ez pedig bármilyen meglepő is, nem alapvetés.
Miért is bonyolódtam ebbe bele ennyire?
Azért, mert a legtöbb ember még arra az egyszerű kérdésre sem tud valós választ adni, minthogy mi is motiválja alapvetően a munkára! Segítek egy kicsit!
Meg tudod-e mondani, hogy mi értelme van a munkádnak? A kérdés komoly.
Akár szobafestő vagy, akár ügyvezető igazgató, kell, hogy találj értelmet a munkádban. Az értelem az, ami valójában motivál! Ha nem látod a munkád valós értelmét, akkor nem fog számítani a pénz, a titulus, a jófej kollégák. Előbb-vagy utóbb ki fogsz égni és el fogod hagyni a munkahelyedet. Ami pedig a legrosszabb, hogy nem is fogod tudni pontosan, hogy miért is nem érezted jól magad.
Úgy érzed nem vagy a helyeden? Nincs kedved reggelente munkába menni? Egész nap azt várod már, hogy véget érjen a munkaidő?
Ha ezeknek bármelyike igaz rád, ne dobj el mindent. Minden munkában meg lehet találni az értelmet. Az, hogy nem vagy vele tisztában nem azt jelenti, hogy nincs, csak annyit jelent, hogy eddig senki nem kommunikálta ez feléd megfelelően. Mielőtt munkahelyváltásra szánod magad, mindenképpen gondold át, hogy valójában miért is akarsz új helyet keresni magadnak.
Ha úgy érzed segítség kell, hogy megtaláld az utad, vagy csak elvesztetted a motivációdat, gyere el hozzánk egy kötetlen szakmai beszélgetésre!
Jelentkezz be hozzánk egy ingyenes igényfelmérésre, találjuk meg együtt a kivezető utat!
Jelentkezem ingyenes igényfelmérésre!