A kirúgás talán a legrosszabb dolog, ami történhet egy munkavállalóval, hiszen ilyen esetekben az elbocsátott személynek nem csak az önbizalma sérülhet, de a további munkavállalásba vetett bizalma is csökkenhet. Az emberek ilyenkor általában szeretnek úgy tenni, mintha nem lenne semmi gondjuk, igyekeznek bizakodóan hozzáállni következő állásuk megtalálásához. Ideig-óráig még fent is tudják általában tartani ezt a hozzáállást, de minél több idő telik el álláskereséssel, annál nehezebb pozitívan állni a folyamathoz. Miután valaki átél egy elbocsátást elkerülhetetlenül egy „kisördög” költözik a fejébe, aki folyton megkérdőjelezi az adott személy képességeit:
„Nem fogsz tudni új munkahelyet találni, hiszen az előzőből is azért rúgtak ki, mert nem voltál elég jó!”
„Úgy sem találsz olyan munkaadót, aki előbb, vagy utóbb ne juttatna ismét a munkanélküliek sorába!”
„Nincs normális cég, nincs olyan főnök, akivel valaha is megtalálnád majd a közös hangot!”
„NEM VAGY ELÉG JÓ!”
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok gyötrik az embert, és ahogyan az idő telik, egyre csak mélyebbre és mélyebbre viszik abba a bizonyos alulmotiváltsági spirálba, ami végül ténylegesen ahhoz vezet, hogy nem talál az illető munkahelyet, vagy olyan munkahelyet, amilyet elképzelne magának. Sokan ahelyett, hogy egy ilyen esemény után időt hagynának gyógyulásra, önvizsgálatot tartanának és túllépve a traumán önmagukat újra felépítve belevágnának az álláskeresésbe, belekerülnek egy önsajnálati folyamatba. Ennek a legtöbb esetben az a vége, hogy a szakember eltolja magától a felelősséget és magán kívül kezd okokat keresni szerencsétlenül alakult helyzete igazolására. Ez egészen biztosan nem vezet jóra, hiszen ilyenkor a személy nem fejlődik, és vélhetően ugyan azokat a hibákat el fogja követni, melyek korábban az elbocsátásához vezettek. Arról nem is beszélve, hogy az álláskeresés folyamatát és az azzal járó esetleges kudarcok feldolgozását is megnehezíti.
Amikor kirúgásban részesül az ember az sosem csak mások, vagy a körülmények hibája. Viszont felesleges önostorozásba sem szabad kezdeni. Az, hogy valaki elront valamit, az nem azt jelenti, hogy nem alkalmas semmire, sem pedig azt, hogy onnantól kezdve semmiben nem lesz jó. Minden ilyen helyzetben meg kell vizsgálni, hogy mi volt a pontos oka az elbocsátásnak és mit lehet tanulságként levonni a szituációból. Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Sokáig rágódni a kudarcélményen nem vezet előre és semmiképpen nem segíti a személyes fejlődést sem. Bármennyire is nehéznek, vagy kilátástalannak tűnik a helyzet, valójában sosem az. Az, hogy ki hogyan lát bizonyos szituációkat, attól függ, hogy milyen szemüvegen keresztül nézi.
A sikeres álláskeresés alapja ilyen szituációban nem a tökéletes önéletrajz. Ahhoz, hogy egyáltalán az új állás megtalálásának az esélye meglegyen, határozott elképzelések kellenek és az önbizalom helyreállítása. Az sem szégyen, ha ez egyedül nem megy, külső objektív személy támogatásának igénybevétele pl. coach segítség manapság már teljesen elfogadott.
Ha Te is hasonló cipőben jársz, ne keseregj, alkoss stratégiát!
Ha úgy érzed egy külső tanácsadó segítségével gyorsabban elérheted céljaidat, gyere el hozzánk egy ingyenes igényfelmérésre és beszéljük át együtt eddigi pályázásaidat, nézzük át önéletrajzodat és beszéljük meg azt, hogy egyedül szeretnél tovább indulni az álláskeresésben, vagy pedig segítségünkkel!
Jelentkezem ingyenes igényfelmérésre!