Egyéb kategória

A motivációvesztés az egyik leggyakoribb munkahelyváltási ok. Azt gondolom szinte minden ember megtapasztalta már milyen az, amikor elveszti valamivel kapcsolatosan a motivációját. Éppen ezért azt is tudja mindenki, hogy ez egy kezelhető dolog, nem kell tragédiaként tekinteni rá. Az viszont, hogy ki milyen módon oldja meg a helyzetet, nagyban függ attól is, hogy mennyire tudatosan teszi azt.

A címben feltett kérdés, talán napjaink egyik legnépszerűbb és legtöbbet fejtegetett témája. Ennek ellenére még mindig nagyon sok olyan munkavállaló van, aki nem képes megteremteni a megfelelő harmóniát életében. Ez első sorban nem a munkavállalói oldal hibája, sokkal inkább a munkaadó cégeket lehet felelősségre vonni. Ennek ellenére nem tehetetlen a munkavállaló sem, csak okosan kell kijátszania lapjait.

Különleges csomagajánlatunk Valentin-nap alkalmából!

2020. február 11.

Manapság már ritka az, hogy egy szakember a teljes karrierjét egy cég kötelékében töltse, bár nem is olyan régen ez még teljesen normális munkavállalói tendencia volt. Bár nem szeretek a generációs különbségekkel példálózni (mert nagy részükkel nem értek egyet), az mindenképpen kimutatható, hogy azok a szakemberek, akik 20+ évvel ezelőtt kezdték pályafutásukat, jóval röghöz kötöttebb karriert tudhatnak magukénak, mint később született embertársaik.

Arról nagyon sok írás született már, hogy milyen egy jó önéletrajz, milyen platformokon érdemes állást keresni, illetve hogy miként kell jól szerepelni egy állásinterjún. Amiről ritkábban esik szó az a személyiség. Talán ez azért lehet, mert ez egy erősen szubjektív és némiképp érzékeny téma. Annyit mindenképpen fontos leszögezni, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz személyiség. Az ember ennél a fekete-fehér álláspontnál jóval összetettebb.

Manapság már rengeteg karrier-tanácsadó, illetve coach van a piacon. Egyáltalán nem könnyű eligazodnia egy laikusnak a témában, pedig fontos, hogy aki ilyen fajta szolgáltatást szeretne igénybe venni tisztában legyen vele, hogy mi alapján döntsön.

A nagyobb változtatásokat mindenki szereti valamilyen jeles dátumhoz kötni. Ha január elsejéről van szó, egész biztos, hogy majdnem mindenkinek van valamilyen újévi fogadalma. „Nyárig bombaformába lendülök”, „Belekezdek egy új hobbiba, amire mindig is vágytam”, „Idén végre félre fogok tenni annyi pénzt, ami elég, hogy megvalósítsam az álomnyaralásom”.
A munkahely váltás éppúgy lehet újévi fogadalom, mint az imént felsoroltak. Sajnos ezeknek a fogadalmaknak a nagy része már a szilveszteri bulit követően a semmibe vész.

Az élethosszig tartó tanulás fogalma már jó pár éve forog a köztudatban. Főként önmagunk folyamatos továbbképzésére utal a kifejezés, legyen az szakmai vagy hobbinkkal kapcsolatos. Nem az a lényeg, hogy miben képezi magát az ember, hanem az, hogy azt folyamatosan tegye. Aki még 10 év múlva is szeretne versenyképes cégnél, „normális” pozícióban dolgozni, annak muszáj magát szakmájában folyamatosan képeznie. Ha valaki életében nem ez a prioritás, azzal sincsen baj, azokban az esetekben is van jó módja agyunk folyamatos karbantartásának. A baj ott kezdődik, amikor valaki azzal a hozzáállással éli életét, hogy mindent tud már, amit szükséges tudnia, kifogásokkal magyarázza miért is nem tesz semmit a napi mókuskeréken kívül.

Állást keresni – ha nem munkaerőhiányos területen teszi az ember – nem könnyű feladat. Számtalan kihívás és nehézség merül fel ilyenkor, nem csak gyakorlati megvalósítás tekintetében, de mentális vonatkozásban is.