Ezekben az időkben egyébként úgy gondolom hosszú idő óta először előtérbe került a munkavállalói oldalon, a munkahely megtartás. Akár csak egy évvel ezelőtt is, ha valakinek nem jött be az egyik munkalehetőség nem kellett elkeserednie, vagy kompromisszumokat kötnie, talált másikat. Most mindenki szeretne stabil talajt a lába alá, ehhez pedig az kell, hogy nélkülözhetetlen legyen az ember a vállalatnál. Tehát tulajdonképpen, hogy ellent kell mondjak saját magamnak: most, valóban mindenki számára érdekes lehet ennek mikéntje.
Könnyebb helyzetben vannak most azok, akik eddig is tudatosan úgy viszonyultak munkaadójukhoz, ami ahhoz kellett, hogy lojális és megbecsült munkatársként gondoljanak rájuk. Ez ugyan is az első lépés. Aki ezen a fronton nem teljesített eddig túl jól, annak eleve mínuszból kell indítani az építkezést. Nagyon nehéz úgy bizalmat szerezni, ha korábban eleve nem vívta ki magának az ember, de nem lehetetlen. Annak, aki ezzel a mínusszal indít, nincs mese 2x akkora erőfeszítéssel fog csak ugyan olyan megbecsültséget szerezni magának, mint azok a kollégái, akik eddig is lojálisan és bizalomra okot adóan tevékenykedtek a cégnél. Az ilyen helyzetben levő szakembernek több munkával kell majd ugyan olyan elismerést megnyernie magának, de aki nem hajlandó ezt az energiát belefektetni munkakörébe, az ne is várja el, hogy munkáltatója lojális lesz hozzá.
A lojalitás és a bizalom az első lépés, de közel sem elég ahhoz, hogy valaki hosszútávon egy cégnél elérje azt a bizonyos „nélkülözhetetlen vagyok” érzést. Persze szokták mondani, hogy nincs pótolhatatlan ember, de úgy gondolom, hogy a 21. században ez a felfogás már nem állja meg a helyét. Az igaz, hogy szakmailag majd mindenki pótolható, de emberi szempontokat nézve nem biztos. Éppen ezért az, aki pótolhatatlan akar lenni, annak nem csak szakmailag kell túlteljesítenie az átlagon, de hozzáállását tekintve is átlag felettinek kell lennie. Ez a kettő dolog ugyan is olyan, mint a napfogyatkozás jelensége. Ritka, de nagyon lenyűgöző. Az, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, sose becsülje alá magát, mert egy privát társadalmi klub részese tudtán kívül. Szakmailag az, hogy mit jelent 110%-on teljesíteni – szakmánként eltérő. Emberileg viszont vannak örök érvényű pozitív tulajdonságok, melyeket nincs olyan munkaadó, aki ne értékelne. Lojalitás, tettrekészség, eredményorientáltság, és ami talán a legfontosabb, hogy a munkavállaló tekintsen úgy munkaadójára, mintha saját cége lenne. Minden munkaidőben végzett cselekedete közben lebegjen ez a szeme előtt. Aki ezt a mentalitást magáévá tudja tenni, az szinte biztos, hogy előbb-, vagy utóbb nélkülözhetetlen lesz.
Ismét hangsúlyoznám, hogy ennyi erőfeszítést akkor érdemes csak leginkább beletenni egy munkakörbe, ha valóban olyan cégnél dolgozik az ember, ahonnan nyugdíjba szeretne menni. Kicsit nyilván túloztam, de a lényegen nem változtat. Aki pedig azért szeretne nélkülözhetetlen tagja lenni a csapatnak, mert a jelen helyzetben a stabilitást keresi, annak pedig azt javaslom, ha csak ideiglenesen is, de tartsa magát a fentebb leírtakhoz ugyan úgy. Hosszútávon ugyan is, számukra is meg fog térülni a plusz energia befektetése.
Ha pedig a jelenlegi munkahelyed nem a legjobb, nem érzed úgy, hogy tudnál tovább fejlődni – esetleg el is vesztetted a munkahelyed, de sejtelmed sincs hogyan tudnál újra talpraállni, újra olyan munkahelyen dolgozni, ahová szívesen jársz be – gyere el hozzánk egy ingyenes igényfelmérésre! Nézzük meg együtt, hogy hogyan tudunk olyan munkahelyet találni neked közösen, ahol még 5-10 év múlva is szívesen dolgozol!
Jelentkezem ingyenes felmérésre!