Azt hiszem, a legtöbben arra vagyunk kíváncsiak, hogy látjátok, melyek a leginkább megfizetett szakmák ma Magyarországon? Milyen szektorban kell elhelyezkedni, ha jól jövedelmező állást szeretnénk és mit jelent ez számokban kifejezve?
Egyértelműen a topszakmák közé sorolható az informatika, a banki szektor és a kutatás és fejlesztés területe. Pozíciószinttől függően bruttó 700 ezer – 1.8 millió forintot is lehet keresni. Az informatikus és mérnök pozícióknál már gyakran a pályakezdő bérek is elérik a nettó 300.000 forintot. Jellemző, hogy a munkáltatók inkább fiatalabb szakembereket keresnek, időt és energiát fektetnek a tanításukba, mintsem, hogy megfizessenek egy idősebb szakembert.
A fenti területeken dolgozó szakemberekre a legnagyobb az igény ma a munkaerőpiacon? Milyen pozíciókra a legnehezebb szakembert találni?
Az informatikai területeken évek óta nagy munkaerő hiánnyal küzdünk, és a mérnöki területekre is nehéz jó szakembereket találni. Sokkal több betöltetlen álláshely van, mint amennyi álláskereső. Kettős a kép, mert az utóbbi két terület mellett a fizikai keresések is nagy problémát jelentenek.
Ma Magyarországon legalább olyan nehéz CNC-s vagy asztalos szakembert találni, mint két nyelven beszélő mérnök-informatikust.
Miből fakadhat ez a probléma? A jobb fizetés reményében külföldre vándorló magyar munkaerő jelenti a legnagyobb gondot?
Ez egy igen összetett kérdés. Egyrészt az oktatás egyáltalán nem készült még fel erre az óriási mennyiségű informatikai pozícióra. A technológia folyamatos fejlődésével dinamikusan nő a kereslet ezen a területen a szakemberekre, és ez a hullám egyre csak nő. Még mindig nem érte utol a piaci igényt az egyetemekről kikerülő friss diplomások száma. Komoly oktatási reformra lenne szükség. Ugyanez mondható el a fizikai munkaerő helyzetéről is. Túl kevés szakember végez, pedig ma sokszor többet ér egy jó szakma, mint egy diploma. A külföldre vándorlás kérdése náluk talán még jelentősebb, pedig itthon sem ritkák a bruttó 400.000 forintos bérek, de a külföldi juttatásokkal még így sem igazán tudnak versenyezni a cégek.
Hozzá kell tenni, hogy a külföldi, magasabb bérek mellé magasabb megélhetési költségek, és rengeteg lemondás, áldozat társul. Ahogy mondani szokás, sehol sincs kolbászból a kerítés… De az tény, hogy a hiányszakmák betöltetésénél sokat segítene, ha Magyarország elérné a nyugati bérszínvonalat minden szakterületen.
Egyre gyakoribb téma a fluktuáció. Mintha manapság könnyebben, bátrabban váltanának a szakemberek. Hogy viszonyulnak ehhez a jelenséghez a cégek?
Igen, valóban több a váltás, mint néhány évvel ezelőtt. Ez főként az y-generációra jellemző. Bátrabbak és jó helyzetben is vannak, mert egy jó szakmával,jó eséllyel találnak új munkahelyet. A legtöbb cég nincs felkészülve arra, hogy kielégítse az igényeiket, ami nem csak a jó bérezést jelenti.
Ez a generáció, ha nem érzi magát megbecsülve – mind szakmailag mind emberileg- vált. És meg is van erre a lehetősége, ezért a cégek legnagyobb feladat ma a vállalati kultúra fejlesztése, egy szakmailag új kihívásokat rejtő, emberileg pedig megbecsülést kínáló munkahely kialakítása.
Utóbbinak persze fontos része a bér is, de legalább ennyire fontosak a munkakörülmények, a rugalmasság és az egyéb juttatások is.
Mennyire vannak felkészülve erre a jelenségre a cégek? Próbálnak igazodni a munkavállalói igényekhez és hajlandóak megfizetni a bérigényüket?
Ez szektoronként eltérő… A legtöbb esetben sajnos azt tapasztaljuk, hogy könnyen elengednek egy jó szakembert, ha a bérigénye fölötte van az általuk reálisnak tartott bértől. Ezért gyakran a mi feladatunk a mediátorkodás is. El szoktuk magyarázni a cégeknek, hogy néhány tízezer forintos különbségen nem éri meg dilemmázni, ha egy valóban minden igénynek megfelelő szakembert találtunk.