Sokan küzdenek megbecsültségi problémákkal, de csak nagyon kevesen mondanak fel emiatt. Félnek, hogy nem találnának jobb lehetőséget, nincsen kedvük az álláskereséssel járó tortúrához. Hisznek benne, hogy előbb vagy utóbb megoldódik problémájuk, hogy munkaadójuk varázslatos módon észreveszi milyen értékes munkát végeznek, és minden ami korábban keserűségre adott okot elmúlik majd.
Azoknak, akik így gondolkodnak van egy rossz hírem. A világon soha, még semmilyen probléma nem oldódott meg magától.
Az, hogy mit értünk megbecsültség alatt ugyancsak egyéni gondolkodás függvénye. Van, akinek az anyagi javak okoznak örömet, vannak olyanok, akik a szakmai előrelépés mértékétől érzik a megbecsültséget. Sokaknak az is elég, ha jó munkájukat megdicsérik.
De mi van akkor, ha ezek egyike sincs jelen egy munkavállaló életében? Érdemes azonnal felmondani vagy van értelme megpróbálni kivívni a megbecsültséget?
Egyszerű, minden helyzetre igaz válasz nincs a fenti kérdésre. Vannak olyan esetek, amikor nem érdemes törnie magát az embernek, de az is előfordul, hogy valójában a megbecsülés hiánya nem egy szándékos tett a munkaadó részéről, csak puszta figyelmetlenség.
Hogyan lehet különbséget tenni a kettő között?
Ismét kénytelen vagyok egy sallangos tanáccsal szolgálni: Mindenki, aki ilyen helyzetbe kerül, nyissa ki a száját!
Ha nem kommunikálja valaki problémáit vezetőjének, esélye sincsen, hogy megváltozzon helyzete. Így, ahogy leírtam egyszerűnek tűnik a megoldás. Azonban egy dolgot jó szem előtt tartani. Nagyon nem mindegy, hogy az a kommunikáció milyen formában történik. A legrosszabb, amit ebben a helyzetben tehet valaki az az, ha engedi, hogy az érzelmei vezéreljék. Tudom, hogy ez az ösztönös első reakció, ha valakinek a problémáiról kell beszélnie. Természetes is, hiszen az ilyen típusú problémák alapvetően személyes érzelmeket érintő problémák. Az ember önbecsülése is rámehet, ha túl sokáig van olyan környezetben, ahol nem a megfelelően bánnak vele, nem megfelelő módon értékelik. Amikor viszont arról van szó, hogy egy problémát kell megoldani semmi értelme a problémára fókuszálni. Megoldásokat kell keresni a probléma elsimítása érdekében. Amint ez megvan, már van értelme kommunikálni a vezetővel, vagy azzal a személlyel, akitől a megbecsülést várja az ember. Ha problémával megy az ember oda bármilyen vezetőhöz és nincs rá megoldási javaslata, biztos lehet benne, hogy ki lesz zavarva az irodából, vagy jobb esetben nem fog változni semmit sem helyzete.
Ha pedig a fentiek nem válnak be, mert úgy érezzük, hogy „veszett fejsze nyele” a szituáció – akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem hoztunk rossz döntést akkor, amikor felmondtunk.
Viszont sajnos sokakban a felmondás utáni időszakokban alakul ki a cikk elején említett „mi van, ha…” érzés és úgy gondolja sok ember, hogy nem fog tudni elhelyezkedni, mert mi van, ha a következő munkahelyén is ugyan ez lesz a helyzet.
“Mi van, ha nem fognak behívni egy interjúra sem?”
“Mi van, ha nem fogok tudni beilleszkedni?”
“Mi van, ha ott sem leszek megbecsülve?”
Nincs azzal semmi gond, ha valaki bizonytalan az álláskeresést illetően. Karrierszerviz üzletágunk pont ezekre az esetekre lett kitalálva, mi itt vagyunk, segítünk.
Segítünk, ha bizonytalan vagy, ha nem tudod merre indulj, ha váltanál, de nem tudod hogyan.
Jelentkezz hozzánk egy ingyenes igényfelmérésre, ahol átbeszélünk minden bizonytalanságot, minden problémát és minden akadályt, amivel találkozhatsz az álláskeresés során. A végén pedig csak rajtad múlik, hogy velünk indulsz tovább, vagy nélkülünk!
Jelentkezem ingyenes igényfelmérésre!